A Morar hajtások a tormagyökér hajtásaiból származnak. A torma kulináris és gyógyászati felhasználásának hosszú története az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. A torma első említése az „Ebers Papyrusban” található, amelyet a becslések szerint ie 1550 körül írtak. Értékes információforrás az ókori egyiptomi orvosi gyakorlatokról, gyógynövényes gyógymódokról és különféle korabeli egészségügyi állapotokról. Ebben az időszakban a tormát potenciális terápiás tulajdonságai, például az emésztés elősegítése miatt használták.

A torma csípős vegyületei, beleértve a mustárolajokat is, antibakteriális tulajdonságaikról ismertek, amelyek hozzájárultak állítólagos egészségügyi előnyeihez. A torma intenzív és fűszeres íze értékes összetevővé tette az ételek ízének javításában és a nem kívánt szagok és ízek elfedésében. Kulcsfontosságú funkció az ókorban, amikor a tartósítási módszerek korlátozottak voltak.

A torma jelentős szimbolikával és kulináris jelentőséggel bír a zsidó kultúrában, különösen a húsvéti ünnep idején, amely az ókori Egyiptomban a rabszolgaság alóli zsidó felszabadulásra emlékezik. Használata a húsvéti széder (Sedder étkezés) során egy módja annak, hogy kapcsolatba lépjen a múlttal, és átadja a kivonulás történetét a jövő generációinak.